General Motors Co. plans to stop advertising with Facebook Inc. after deciding that paid ads on the site have little impact on consumers’ car purchases, according to a GM official.
GM Says Facebook Ads Don’t Pay Off - WSJ.com
Na, ez most kinek jó hír? Tartok tőle, hogy senkinek. Illetve: a General Motorsnak.
A 180 forintos médiáról elmélkedik Doransky, és jut el addig a következtetésig, ami szerintem elég nyilvánvaló már a hazai médiatulajdonosoknak több hónapja: a teljes magyar médiaipar - még az online is - gyalogol kitartóan a szakadék (Doransky szerint: a Duna; ezen nem fogunk összeveszni) felé.
A Doransky által pengetett halálos Facebook- és Google-hatáson kívül még sajátosan magyar (értsd: megmagyarázhatatlanul ostoba, önsorsrontó) jelenségek is gyorsítják ezt a folyamatot. Nagy fantázia nem kell ahhoz, hogy kitaláljuk, mi történhet a következő hónapokban, ez a lavina végigsöpört a rádiós és a printpiacon is, a szereplők mindenütt ugyanúgy reagáltak: együttműködés semmi, innováció semmi, az utolsó fillérek kigyilkolása a maradék büdzsékből, árverseny, egymás szopatása, gátlástalan lopások, kollektív öngyilkosság. (Illetve ez utóbbi mégis föltételezne valamilyen együttműködést…)
A Facebook meg a Google ma már médiacégek (is), oké, ezt is tudjuk, viszik el a hirdetőt, olcsóbbak, hatékonyabbak, mint bármi. A magyar médiacég abban bízik, hogy az ő tartalma mindig kurrens lesz, különben a Google nem tud miben keresni, a Facebookra nem lesz mit posztolni.
Közben a magyar médiásnak a száradó piacon szívja a vérét egy sor cég, amelyik beáll az értékláncba kisebb-nagyobb hozzáadott értékkel vagy anélkül: ügynökség, ügynökség ügynöksége, ügynökség ügynökségének ügynöksége, a marketingigazgató maszek bt.-je, saleshouse, vámhouse, Fedák Sári, Farkas Berci, Kubászov.
Ha ebben a lánckereskedelemben megmarad a magyar médiacégnek 2100-2200 Ft/júzer/év (mint azt Doransky kalkulálja Facebook-adatok alapján), az megahalleluja. Mostanában az elköltött hirdetési pénz 30-40 százaléka (!!!) érkezik meg a médiához, de az arány egyre romlik. Könnyű kiszámolni, hogy a 2100 nettó mennyi valós költésből jönne ki.
Ez a 2100-2200 Ft/júzer/év álomárszint lenne net-netben. Indexnél/Origónál éves szinten négymilliárd körüli árbevételt jelentene, ezzel mind a kettő ellenne, mint a befőtt. De ennyi sincs meg. (Az Index azért el van, lassan egy évtizede folyamatosan nyereséges, az Origo pedig tizenkét év után idén lesz először, úgy tűnik. Hozzátesszük, mind a két nagy hírszájt ultrahatékony szervezet más mainstream médiacégekhez képest.) De ennyi pénz nem lesz meg. Két év múlva pedig biztosan nem.
(És itt még olyan dolgokba bele sem ütöttük az orrunkat, mint például a hirdetési piac igen erőteljes politikai rángatása, ilyen-olyan korrupciós csatornák, amik egyébként dermesztően nagy hányadát érintik az összes elköltött pénznek.)
A magyar piac logikája szerint a kisebb szájtok a két masztodonnál sokkal rosszabbul keresnek egy júzerre vetítve, mert winners take all, az a kevés nagy hirdető, aki van, kényelmesen el tudja költeni a pénzét a nagyoknál, a kisebbnek nem jut, KKV szektor nincs, ami mégis, azt viszi a Google/Facse. Szóval ez így reménytelennek látszik. De megint csak nem kell nagy fantázia, hogy kitaláljuk, milyen irányba mozoghatnak a dolgok. (Doransky felsorol egy-két példát lehetséges üzletimodell-módosításra, és fölsorolható még vagy egy tucat hasonló, másról sem írogat a szaksajtó két éve. Persze, lehetséges, hogy lesznek alternatív modellek, de most még egyikkel sem számolhatunk komolyan, tehát maradunk a hirdetés és/vagy előfizetés lehetőségeknél.)
Tehát, ami Amerikából most látszik: a 2100-2200 Ft/júzer/éves árfolyam tartható. (az persze nem biztos, hogy maradni is tud.) Ebből nem lesznek ugyan manhattani üvegpaloták és Beverly Hills-i villák, tehát szupernyereséges médiagigászok, de igen jól működő, tisztes pénzt kereső kisipar tud működni. Gawker Mediák.
Ahogy a zeneiparban is történt: a stadionrock korszakának vége. Klubkoncertek, sok meló, kevesebb pénz, Loire menti kastélyok helyett takaros belvárosi bérlemények. Alighanem valami ilyesmire kell készülni itthon is, csak a 2200 helyett 1000 forint körüli árszinten. Reméljük.
Az Indexnél választás, háború, forradalom erősségű alkalmakra rendszeresítettük ezt az eszközt, meg volt néhányszor brahiból is (Gyurcsány-címlap, ilyenek); az érettségi egy kicsit aránytévesztésnek tűnik, másrészt viszont igaza van a HVG-nek, ha nagy durranás nincs, csinálni kell.
A nagy durranás csinálásához viszont kellene legalább egy igazán jó, igazán eredeti anyag, és ebből a szempontból kevés reménytelenebb esemény van az érettséginél. Maradjunk abban: jelentős kihívás igazán érdekes, eredeti, átütő anyagot faragni az ebből a témából. Ahogy látom, nem is sikerült.
Az anyaghiány elég nyilvánvaló, rögtön belepofoztatott mindenféle oktatással foglalkozó cikk az érettségicímlapba: a jövő évtől várható (az esemény szempontjából irreleváns) változásoktól a történelmi kultúrkampfig. Utca embere erősségű töltelékvideó, és még a ballagós fotógaléria a legjobb a sok miniszoknyával, meg az üzenőfal dermesztő mélységei, persze. A Percről percre (istenem, ez az cím vagy élőfej még az internettós időkből lett industry standard) lenne a tartalmi centrum, amiben csak akkor történhetne valami, ha bedurranna egy újabb érettségi botrány, viszont nem durran, így érdektelenül folydogál különféle közleményecskékkel és a nem túl releváns saját anyagok belepörgetésével.
De még ezekkel is ki lehetne békülni, ha nem lenne ilyen iszonyúan ronda, összecsapott a dezign.
A publiseherek nem profitálnak semmit se. Erre elég jó adatok vannak. Egy valaki profitál: az Apple. Jó, az egyszem Roviót még hozzá lehet írni, aztán szevasz.)
Biztos ez? Elég sok szoftverfejlesztő él az Apple 70/30-ából.
Nem abból él. Mind csinál valami mást és reménykedik, hogy majd egyszer bejön.
Ezt azért elég sok fejlesztő meg tudná cáfolni, legutóbb mondjuk a DrawSomethinges csávó, akinek a játékát hánymillió dollárért vette meg a Zynga? Száz? Szóval azt az egy szem Roviót ki kéne még egészíteni egy egészen takaros listával, kezdve az Infinity Blade-del, a mindenféle nagyontrendi és 99 centes kiegészítőkkel, a GTD-guruk általadvokált párdolláros todo menedzserekkel, satöbbi.
attól, hogy valakit kurva sok pénzért megvesznek, az nem azt jelenti, hogy a cégnek remek pénzügyi eredményei volnának. a takaros listád nagybetűkkel ráférne egy A5-ös lapra, ami azért a piac méretéhez képes, hát, khm.
A publiseherek nem profitálnak semmit se. Erre elég jó adatok vannak. Egy valaki profitál: az Apple. Jó, az egyszem Roviót még hozzá lehet írni, aztán szevasz.)
Biztos ez? Elég sok szoftverfejlesztő él az Apple 70/30-ából.
Nem abból él. Mind csinál valami mást és reménykedik, hogy majd egyszer bejön.
Hát pontosan: abból él, hogy aranyláz van, ömlik a tőke a szektorba, klasszikus boomhelyzet. De a soktízezer cégből nincs egy tucat, ami tényleg komoly pénzügyi eredményt tud fölmutatni. Elég elmenni egy mobilos konferenciára: befektetők, szakértők, wannabe startupok ájuldoznak a lehetségektől, aztán jönnek a már létező cégek, hogy hát ez sem jött be, az sem jött be, de most próbáljuk a harmadikat, századikat.
és nekihevültebb pillanataiban olyan, mint amikor Dolák-Saly kicsit már túljátssza az idióta professzor figurát.
És bombasztikusra dizájnolt mondataival bőven lehet vitatkozni most is: “Every Apple customer has consciously voted with $400 to $1,000 against the world wide web.” (Hát egy lófaszt szavazott tudatosan, már megbocsássál. Ez már tényleg egy magyar belpolitikai publicisztikába/beszédbe illeszthető kékeres baromság.) Amiben csontig egyetértek: “While Google adopted the cultural norms of the wired (HTML4) web by making its mobile operating system free and commoditizing content, Apple changed the game by keeping a closed system, focusing on brands and enabling paid apps.”
Na, és pontosan ezért betelek (ha már megtartjuk ezt a szerencsejátékos metaforarendszert) én inkább a Google-ra szemben az Apple-el vagy a másik, még webellenesebb gigával, a Facebookkal, az elmúlt húsz évben legalábbis nagyon ez a logika működött: egy darabig mehetsz szembe a webbel, de aztán jön a nagy szopó.
(Az meg más kérdés, hogy az Apple sem megy szemben igazán, csak nagy ravaszul becsempészi ide-oda a maga kis pénzelszívó berendezését. Ez persze nagyszerű dolog a részvényesek szempontjából, de mindenki máséból rossz. És még az is kamu, amit az ábrára föstött Dolák-Saly: a publiseherek nem profitálnak semmit se. Erre elég jó adatok vannak. Egy valaki profitál: az Apple. Jó, az egyszem Roviót még hozzá lehet írni, aztán szevasz.)
egész bulisan hangzik, ezt még akár én is meg tudnám írni
Nyilván Karinthy, bármennyit tudnék róla írni középérettségi szinten.
Na tessék. Karinthy Frigyes gyerekkorában hegedűművésznek készült, és jelentkezett a Megasztárba, ennek kapcsán döbbent rá, hogy a művészi színvonal és közönségsiker nem jár mindig kéz a kézben. Ezt a jelenséget figyelhetjük meg korunk “valóságsós”, “celebes” bulvármédiájában, ahol sajnos nem az nyeri el méltó jutalmát, a népszerűséget, pénzt, csillogást, aki valódi értékekekt tesz le az asztalra, hanem az, aki a talmi felszínesség, magamutogatás és gatyaletós poénok infernális miliőjében jól tudja érvényesíteni önnönmagát. Karinthy műveiben ez a világ érzelmi s intellektuális sivatagként jelenik meg a fiatal költő számára, de művészi eltökéltségének engedve végül mégis fölmászik egy magas, ám annál ingatagabb építményre, ahonnét végső soron lehegedülve valósítja meg önmagát. Ez azonban messze elmarad az elvárt katarzistól, amolyan keserédes belenyugvás a valóságba, a bohóc ugyan megnevetteti a panem et circenses klözönségét, de legbelül zokog. Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni.
Egy-két javítással.
Initially, Twitter and Facebook were designed to get news from people or brands or celebrities,” Malkoun told Mashable. “Now, if something is happening say three miles away from you, say something really important, Twitter won’t systematically inform you unless you follow someone who happens to be there.
Signal: the Instagram of Citizen Journalism?
Hát ez végre kinyírhatná a kurva Útinformot.
Én mégis a puszta földet fogom fürkészve vigyázni, csak én tudom, hogy az a “fránya” kukorica most lett elvetve, van még legalább tíz napom, hogy szemmel kísérjem a kikeltét.naplo-online.hu - Főoldal - Olvasói levél - Egy vadász gondolatai - Olvasói levél
Bevillan az elmúlt napokban megjelent olvasói levél: Gondolatok a vadkárról. Az elmúlt másfél hónapban minden hétvége a vadkárra való felkészüléssel telt el. Az is eszembe jut, mindig ezek a fránya vadászok azok, “akik nem csinálnak semmit, tétlenül nézik mások kárát, nem gondoskodnak a vadról, milliárdos károkat okoznak a gazdáknak”.
While on sick-leave in 1916, he wrote a PhD thesis on adsorption. His research, which was encouraged by Albert Einstein, was supervised by Gusztáv Buchböck, and in 1919 the University of Budapest awarded him a doctorate.
Michael Polanyi - Wikipedia, the free encyclopedia
Ha neki sikerült egy eü-szabin, akkor még Schmitt Palinak is összejöhet. (Mondjuk egy Einsteint nem lesz könnyű találnia maga mellé.)
